No így 12:22-kor (AM) rászántam magam egy gyors frissítésre, habár a 100-as csodában elég friss a levegő fűtés és ablakok híján azt meg kell hagyni, szal’ csapatni csak bundában, nagysapkában és síszemüvegben lehet, de tervek szerint a héten megkapja a fűtést és az ablakokat is…

De a lényeg képekkel ábrázolva:

kezd összeálni a kép...kapott nyalókát is...mégvontató horog kell, vagyis most nem kell, de sose lehet tudni...

oldalnézetből... hosszú stift csavarok váltható 4x130 és 4x100, az új hatsó agyak várhatóán 2010 elején jönnek meg

Eljött az a korszak, amikor a 100-asnak is van USB csatlakozója...tudom, tudom, de nekem ettől jó

Ott a kis számítógép és még működik is...no de a hülyegyerek mit próbál ki először...perszehogy a fordulatszám szabályozót...beállít 3000-re és padlógáz...mint az ALS a turbómotorknál félmétres lángok a kipufogóból, géppuska minden

Aztán kipróbálás céljából felszereltem a mikuni-kat, motor nagy keservesen elindult, de lőtt mindehová, szívásba, kipufogóba, aztán persze megy az értetlenkedés, hogy mi a kinja, no mi, hülyegyerek (én) perszehogy nem huzta le az elosztót…no most itt tartunk van még tartalékba 2db Solex 40 PHH azokat kell rendbeszedni konfiguralgatni, aztán majd meglátjuk melyik lesz a jobb.

Ajánló: http://maybe130.blogspot.com ahol a Škoda és a humor találkozik, ott tuti nem lehet unatkozni

Frissítés 11111011010-ben

BÚÉK minden Škodásnak és nem Škodásnak is!

… vagyis a starthoz. Felkerültek a masinára a borítópléhek, kicsit meg lett még gittelve, csiszolva, a szélvédők is a helyükön, pár méter vezeték, no és a motor is bent van, még ha csak néhány rövid lábú póni is rejtőzik benne .

Kezd már autó formája lenni

Meg volt az első “testdrive” is, de ez meg csak óvatosan, hogy működik-e minden egyáltalán, különös tekintettel a fékekre…

A műszerfal is a helyére került, habár azzal még lesz egy kis munka, de már alakul.

Alakuló műszerfal

Augusztus utolsó napjaiban pedig végre megkapta a harci festést is, most már csak összerakni és lehet indulni

Harci színekben

Végre eljutottunk oda, hogy valami kevés látszata is van az eddigi szenvedésnek és már kezd összeállni a verda, habár még rengeteg munka van hátra, de azért ösztönzőleg hat az emberre, ha már félig meddig egyben látja a dolgokat.

Utóbbi hetekben sikerült a küszöböket lecserélni, a csővázat kiegészíteni vágyaim szerint valamint a motort is elővettük, hogy belekukkantsunk…

Képekkel leírva:

Finom friss küszöböt kapott

Jó széles 15" 195/50 hehe

A belsőn még egy kicsit csinosítani kell, aztán jó lesz

Felícia 1.3MPI motorblokk, kicsit fejetlenül, és a víz is belement fürdetés közben, de amúgy cukor

És itt a feje is, totálisan beégett szelepekkel....jó öreg 8V OHV

És a 2. hengerbe valami nem odaillő cucc repkedett egy ideig, nyomát meghagyva a fejen és a dugattyún is egyaránt. Minden estere a kompresszió növelése céljából 1mm le lesz csiszolva a fejből és ez megoldja ezt a gondot is...remélem

Hétvégén volt egy kis előrelépés, alakulnak az ajtók és a sárvédők is elkészültek, csak lakkozásra várnak. Viszont a legérdekesebb a üzlet, amit a hétvégén nyélbe ütöttem. Már az utóbbi időben jellemzően hozzám járnak tanácsért a roma polgártársak, ha valami gondjuk bajuk van Škodájukkal, szerencsére kevésnek van Škodája, de nehezen értik meg, hogy én nem lenni autószerelő, hanem lenni informatikus…no mindegy, a hétvégén is megjelentek, igaz nem kérni, hanem eladni, a kérdessél, hogy nem-e akarok venni Škodát? Hát, mondom, milyen Škodát? Azt a piros 130-ast, olyan nagy szárnnyal…

Persze láttam már nem egyszer a verdát, gondoltam megnézem milyen állapotban van, arra emlékeztem, hogy a kerekek egyediek voltak rajta. El is mentem a falu legsötétebb részén túlra, ahol mondhatni az őshonos cigányok laknak, azok akik eljárnak dolgozni, boldogulnak ahogy tudnak, szóval a garázsnak mondott valamiből előjött az autó, kicsit ütött-kopott, nyakig sárban, de megállapítottam, hogy nem rossz, csak sok apró baja van, amire rámenne pár hónapom amíg rendbe szedném, szóval ez nem jön össze, nincs idő a 100-as mellett. De a kerekek kimondottan jó állapotban voltak, figyelembe véve,  hogy közel 30 évesek lehetnek. Meg is egyeztünk, hogy 3 rugó (100 ojró ) és 5 pléh felni fejében vihetem az elektronokat!

Másnap meg is jelentem az 5 felnivel, hévérrel, hogy akkor lekapjuk a kocsiról a kerekeket. Első kerék nehézkesen lejött az agyról, ekkor rájöttem, hogy erre nem tesszük fel a sima pléh felnit, mert a hosszú tőcsavarok (amik az elektronhoz szükségesek) nincsenek végig menetelve, így nem lehet lehúzni a kerékanyákat, alátétek kellenek, kb. 2cm vastagak. Ok, akkor 1/2 colos csőből 16 darabot felszeletve raktunk a csavar alá, így le lehet húzni, azon majd visszatoljuk a garázsba. A nyakig sáros kereket becsomagoltam műanyag fóliába, supsz be a Felíciába és irány haza…

Otthon nagymosás után fotózás:

Škodás körökben csak Loukoťe néven ismertek

Amit ezekről a felnikről tudni érdemes, hogy 13″ az átmérőjük, 5,5″ szélesek és “eletron”-nak nevezett, magnézium ötvözetből készültek és a 1960-as, 70-es években szerelték őket a Škoda 100, 110 es 120S különböző Rallye verzióira. Ami gondot jelent, hogy csak hosszú tőcsavarokkal lehet felszerelni az autóra, valamit az, hogy az ötvözet oxidálódik és belső, szemmel nem látható hibák keletkezhetnek rajta, de ezek kimondottan jó állapotban vannak, a peremek épek, homokozás után remélhetőleg szép állapotba hozhatók.

Végül egy kis videó abból a korszakból, amikor még nem a hárombetűs rövidítsek uralták az autóipart és elektronokon száguldoztak a 100-asok :